Láthatatlan világ
Megnyílt hazánk első protokoll- és diplomáciatörténeti kiállítása
Illik? Nem illik? Tesszük fel számtalanszor a kérdést. Ami a hétköznapokban azonban csupán egyszerű neveletlenség vagy figyelmetlenség, az politikai szinten már nemcsak, hogy kellemetlen, de könnyen országok közti bonyodalmakhoz is vezethet. Ezt, a többnyire megfoghatatlan állami-, diplomáciai-, katonai-, sport- és vallásprotokollt teszi most láthatóvá a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezete közös rendezésű Protokoll és diplomácia címmel nyílt kiállítása.
Jóllehet az udvariassági- és illemszabályokat sokan valami úri hóbortként, hovatovább a királyi udvaroktól átvett, merev viselkedési formaságként fogják fel, betartásuk mégiscsak elengedhetetlen a normális emberi kapcsolatok kialakításához és fenntartásához. Nincsenek ugyan kőbe vésve, hiszen együtt változnak a társadalommal, ugyanakkor vannak olyan, mindenkor érvényes alapelvek, amelyek betartása hozzátartozik a jólneveltséghez. A legszigorúbb etikett szerint persze máig a királyi családok élnek, így számos olyan szokatlan szabály van, amelyeket például az angol uralkodó társaságában kötelező betartani. Az egyik legalapvetőbb, hogy II. Erzsébet királynőt nemcsak, hogy megszólítani, de megérinteni sem szabad, merthogy egy középkorra visszavezethető tradíció szerint az uralkodókat Isten választotta ki erre a feladatra, és eszerint is kell rájuk tekinteni. Ugyanakkor éppen ezt a legfontosabb szabályt szegik meg leggyakrabban még a protokollban elvileg jártas politikai vezetők is. A legnagyobb felháborodást és sajtóvisszhangot egy 2009-es eset váltotta ki, amikor is az Amerikai Egyesült Államok akkori first ladyje, Michelle Obama egy laza mozdulattal átkarolta II. Erzsébet hátát. De hasonlóan vétett a protokoll ellen Kanada kormányzója, David Johnston is néhány évvel ezelőtt azzal, hogy könyökénél fogva, jószándékúan lesegítette a királynőt a londoni Kanada Ház vörös szőnyeggel borított, kockázatosnak ítélt lépcsőin.
A protokoll-bakik sorát hosszasan lehetne folytatni nemcsak a királyi etikett elleni vétségekkel, hanem olyan, csaknem diplomáciai bonyodalmakat okozó tévesztésekkel is, mint George Bush amerikai elnök kesztyűs kézfogása a reptéren felsorakozott szlovák diplomatákkal, vagy Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök feltehetően tudatos, többször is elhangzott kijelentése, miszerint Barack Obama elnöknek és feleségének „szép, napbarnított bőre” van. Aztán persze előfordulnak inkább vicces, sőt, talán inkább „csak azért is” történetek is. Ilyen Justin Trudeau, a kanadai miniszterelnök öltözködése, aki már csaknem sportot űz abból, hogy az elegáns öltönyöket és cipőket furábbnál furább zoknikkal kombinálja. Donald Trump amerikai elnökkel való találkozóján például gyémántmintás, a nemzetközi Star Wars napon robotos, később Chewbaccás, a 48. davosi Világgazdasági Fórumon pedig lilás-kék alapon sárga kiskacsás zoknit viselt.
Ugyanakkor csak ezek, a sajtó által felkapott, és így a széles közönség elé tárt hibák világítanak rá arra a feladatra, amit a különböző állami-, katonai- vagy egyházi vezetők mögött álló protokollos szakemberek végeznek. Merthogy a lényeg éppen az, hogy akkor végzik jól a munkájukat, ha láthatatlanok tudnak maradni.
– A protokoll eredetileg rendet, illetve rendszert jelentett, ma azonban már a diplomáciában követendő szabályok összességét értjük alatta. Lényege tulajdonképpen az, hogy biztosítsa a felek közötti zökkenőmentes kapcsolattartást, kiszámíthatóságot, vagyis segítsen eligazodni a közéleti és diplomáciai események íratlan szabályai és szokásai között – foglalja össze röviden hivatásának lényegét Hossó Nikoletta, a Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezetének alapító elnöke, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Diplomácia és protokoll címmel nyílt kiállításának kezdeményezője.
– Erről a különös, ámde megfoghatatlan világról eddig nemcsak, hogy itthon, de nemzetközi szinten sem rendeztek átfogó kiállítás, holott a téma exkluzív jellege miatt valódi érdeklődésre tarthat számot mind szakmai, mind pedig a nagyközönség körében.
A kétéves előkészítő munka eredményeként a közelmúltban megnyílt tárlat tehát valódi kuriózum, ahol a protokoll öt fő szakterülete, az állami, a diplomáciai, a katonai, a sport és a vallás mellett a vendéglátás szigorú szabályait is megismerheti a látogató. A sikere pedig garantált, hiszen ki ne szeretne életében legalább egyszer végigvonulni a vörös szőnyegen, részesülni a kizárólag magas rangú vendégeknek járó katonai tiszteletadásban, majd elképzelni, milyen lehet egy elegáns díszétkezésen részt venni, és megcsodálni az első magyarországi pápalátogatás eddig ki nem állított relikviáit, illetve azokat a különleges protokoll-ajándékokat, amelyek az átadás után egy raktárba kerülnek, és így soha senki nem láthatja többet.
– A diplomáciai ajándékozás előkészítése is a mi feladatunk, úgy, hogy a megajándékozott kulturális, vallási, etnikai és egyéb szokásait figyelembe véve válasszuk ki azt a legoptimálisabb tárgyat, ami igazodik a látogatás színvonalához és minőségéhez. A protokollajándékot soha nem személynek, hanem intézménynek adjuk, lényege, hogy méltóképpen reprezentálja a két ország közti kapcsolatot és magát az országot is. Mindig egyedi és különleges, azonban sohasem meglepetés, mindig előzetesen leegyeztetjük, mit adunk és mit kapunk. Hazánk általában Magyarországra jellemző tárgyakat, főként hungaricumokat ajándékoz, így Herendi-, illetve Zsolnay porcelánt, halasi csipkét, műkincsreplikákat, kortárs alkotásokat és emlékérméket – sorolja Nikoletta.
A kiállításra számos, raktárban őrzött, így most először látható protokoll-ajándék érkezett, láthatjuk például azt a sakk-készletet, amelyet Gorbacsov küldött Kádár János 70. születésnapjára; azt a tányért, amelyet George Bush készíttetett az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára; Nagy Imre kulacsát, mellyel a bolgár nép fejezte ki nagyrabecsülését, sőt, azt a kést is, amelyet Orbán Viktor küldött az Afganisztánban szolgáló magyar katonáknak.
A múzeum profiljából adódóan számos érdekességet találhatunk a vendéglátás szekcióban is, úgy, mit a Parlament étkezőjének egykori pohárszékét, a császár és feleségének arcképes csokoládéját az 1900-as évek elejéről, vagy azt a bugaci menülapot, melyet II. Erzsébet és Fülöp herceg látott el kézjegyével. Merthogy protokoll ide, diplomácia oda, számos fontos döntés született már meg a fehér asztalnál. Ezt mutatja az is, hogy rengeteg ételt és italt neveztek el uralkodókról és politikusokról, gondoljunk csak a Napóleon konyakra, a Kossuth-kiflire, a Stroganoff bélszínre, a Garibaldi szeletre, vagy éppen a Viktória királynőről elnevezett tortára.
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tárlata ilyen, és ehhez hasonló kuriózumokkal szolgál, és teszi a nagyközönség számára is láthatóvá a diplomácia és a protokoll zárt, misztikusnak tűnő világát, ahol a hétköznapok zűrzavara helyett máig szigorú rend uralkodik.